Én hittem benne,hogy tényleg jó lesz nekem vele
Én bíztam benne,remélve,hogy vigyázni fog szívem épségére
Én meg bocsátottam neki,mikor máshol kereste a boldogságot.
Tudom más már azt mondta volna,hogy bolond vagyok amiért ennyi mindent el nézek neki,de ha a az ember igazán szeret valakit akkor az a bizonyos rózsaszín felhő el takar mindent...igen én is így jártam vak voltam eleinte de mára már minden meg világosodott.
Elhagytam őt kit mindennél jobban szerettem,az ő hibája volt.Több fájdalmat nem tudtam el viselni.Amit az ő szeretetéből kaptam az semmire sem volt elég.Eleinte igen minden szép és jó aztán az emberek meg változnak akár csak ő,a munka volt az első,aztán a csapatársak,aztán a barátai és a sor leg végén kullogtam én.
Mára már nem is értem miért mentem bele egy ilyen kapcsolatba aminek tényleg nem volt jövője,de ő el hitette velem h igen is van .Hittem neki mert vak voltam,de ez másra mindegy.Nem számíthatok most másra csak magamra és a bíznom kell a jövőmben,hogy minden rendbe jön egyszer.Teltek múltak a napok semmi sem olyan volt mint a szakításunk előtt.Még mindig várom,hogy jöjjön és azt mondja,hogy szeret és,hogy változni fognak a dolgok...de semmi..ideje tovább lépnem.
Már 4hónap eltelt a történtek óta azóta sem voltam képes más fiúra rá nézni nem,hogy szerelmembe esni.Féltem a csalódástól attól,hogy megint én leszek az aki jobban fog szeretni és aki megint magára marad...A barátaim segíteni akartak,kisebb randikat szerveztek nekem ma is egy ilyenre tartottam.Már nem izgulok úgy mint az első alkalomnál hisz semmi veszteni valóm sincs ha új embereket ismerek meg.
Egy kicsinyke kávézóba tartottam azt mondák,hogy az ablak melletti asztalnál fog ülni a partnerem és,hogy igen csak a felsőbb osztályból való.Ezt nem tudtam el dönteni,hogy a gazdag vagyok,mindenkit meg kapok vagy az Idol vagyok és bármit meg terhetek vagy csak szimplán egy újgazdag ficsúr lesz-e.Be mentem körül néztem és meg pillantottam egy igen csak jól öltözött és igen helyes fiút aki nagyon úgy nézett ki mintha várna valakit.Le huppantam a vele szembe lévő székre.
-Szia,remélem nem késtem sokat!mosolyogtam
-Szia nem,dehogy.mosolygott kedvesen
-Akkor hol szeretnéd kezdeni?néztem rá kíváncsian
-Az elején, a meg szokott formában.ezt a kijelentését nem nagyon értettem
-Pontosabban?értetlenkedtem
-Te vagy az újságíró nem?nézett rám furcsán.kínomba nevetni kezdtem
-Ne haragudj,de akkor nem hozzád jöttem.álltam fel és ki siettem a kávézóból.Ezt nagyon be néztem..nevettem magamon.Ezért nem szeretem a vak randikat!jegyeztem meg
-Hé várj,nem akartalak el ijeszteni! jött utánam a fiú akihez le ültem lassan meg fordultam
-Te ne haragudj de nekem egy vak randim lett volna...
-Akkor mért hozzám ültél le?nézett rám
-Hát azt mondták,hogy jól öltözött helyes srácról lenne szó és hát...hallgattam el zavaromban
-Oh értem,de ha gondolod folytathatnék ezt oda bent is.ajánlotta fel kedvesen
-Ugyan nem akarlak fel tartani így is kínosan érzem magam,meg riportert vártál nem?
-De riportert vártam,de most hívott,hogy közbejött valami így el napoltuk a dolgot és most van 2 szabad órám amíg nem megyek fotózásra.mosolygott
-Csak nem Idol vagy te is?néztem rá kétségbe esetten
-Szerinted ilyen arccal,hogy ne lennék az!tapogatta meg az arcát közben fülig ért a szája
-Sajnálom,de mennem kell!fordítottam hátat
-Naa nem akartam semmi rosszat mondani.húzott vissza
-Sajnálom ismerem a fajtádat és nem kérek belőle többet.ez lehet,hogy durván hatott de így lesz a helyes nem akarok megint végig menni az előzőkön
-Ez azért kicsit fájt,nem is ismersz!csattant fel
-Nem is akarlak meg ismerni,mert tudom mi lenne a vége.próbáltam keménynek tűnni
-És mi mi lenne a vége ha?kicsit szorosabban fogott meg
-Úr isten mint csinálok én engedj,keress magadnak más játékszert! ezzel ki rántottam a kezem a szorításából és el siettem.teljesen fel kavart,valami meg fogott benne,de nem szabad megint ugyan abba a hibába esnem.
2hét telt el azóta mióta téves asztalhoz ültem azóta nem nagyon mentem sehova csak dolgozni és haza.Ma épp egy kisebb céges estet tartottak amire hivatalos voltam én is.Nem nagyon szerettem az ilyen partykat mert tele volt nagy arcú újgazdagokkal és kedveseikkel akik hercegnőnek képzelték magukat.De hát mit volt mit tenni ha menni kell akkor menni kell.Felvettem egy szép fekete fenék aljáig érő ruhát hozzá egy szép straszköves ezüst magas sarkút,smink haj és már én is úgy néztem ki mint aki most lépett ki a legdrágább szépség szalonból.Taxiba szálaltam és indultam a helyszínre.Ahogy vártam tele volt emberekkel.A főnökömmel sétáltam a partyn körbe és rengetek embernek be mutatott. Épp az egyik asztal felé sétáltunk mikor meg láttam a téves asztalos srácot.De már túl késő volt,hogy lépni tudjak.
-Elnézést a zavarásért,had mutassam be egy igen ígéretes új munka társunkat.konferált be a főnököm
Az asztalnál ülök fel álltak.
-Oh DooRi!mutatkoztam be.az incidenses barátomnak
-Roh Jihoon és ő a kísérőm Park EunMi.mutatta be a modell lányt maga mellett
-Örültem a találkozásnak,ha most meg bocsájtanak!hajoltam meg
-Énis örültem,hogy meg ismerhettem Oh DooRi.mosolygott Jihoon
A teraszra mentem a kollégáimhoz beszélgetni.
-Elnézést el rabolhatom egy percre a kis asszonyt?kérdezte Jihoon
-Persze!mosolyogtak a többiek,kicsit vonakodva de Jihoon után mentem
-Lám,lám nem is tudattam,hogy ilyen helyen dolgozol.támaszkodott neki a korlátnak
-Én meg nem gondoltam volna,hogy még valaha össze futunk.támaszkodtam a korlátnak de meg tartva a 3lépés távolságot
-DooRi igaz?nézett felém
-Igaz!bólintottam,de rá sem néztem
-Jihoon!jött egy igen nyávogós hang mögülünk
-Egy pillanat és vissza jövök kedves!simított végig a karomon,a hideg ki rázott érintésétől
nem is kellet sokat várnom vissza is tért de most szorosan mögöttem állt meg,amitől igen csak meg illetődtem.
-Uram a 3lépés távolságot kérem tartsa meg.fordultam meg
-NEM!vágta rá szinte azonnal.próbáltam ki térni előle nem nagy sikerel
-Mond mit akarsz tőlem?néztem rá
-Csak meg szeretnélek ismerni.húzta száját fél mosolyra
-És ha én akarlak téged?döntöttem el oldalra a fejem
-Az okára kíváncsi lennék.nézett rám komolyan
-Nem tartozom el számolni valóval ha jól tudom.jobb kezem mellkasára tettem és enyhén meg löktem amivel sikeresen el távolítottam magamtól majd ki kerültem és be mentem.
Ekkor egy olyan személyt láttam meg,akivel nem szerettem volna találkozni hátralévő életembe.Egyből észre vett és meg indult felém.Tudtam,hogy ezt már nem kerülhetem el ezt a beszélgetést.Már majdnem oda ért hozzám mikor egy kéz meg ragadta a kezemet és kifelé húzott.El az exem mellet aki döbbenten torpant meg amikor el haladtunk mellette.A megmentőm ki más lett volna mint Jihoon.Ki húzott a teremből és egészen le mentünk az alsó szintre.Ott le ültem és sóhajtottam egy nagyot.
-Köszönöm!néztem fel rá
-Hm?guggolt le elém
-Köszönöm,hogy jöttél,ha te nem jössz akkor egy igen kellemetlen és fájó beszélgetésen estem volna át.Aki mellett el haladtunk ő volt az exem aki meg csalt és semmibe vett..csuklott el a hangom.
-Legkevesebb,várjunk csak ő is idol ügye?
-Igen.bólintottam
-Akkor ezért nem akarsz engem is meg ismerni mert azt hiszed,hogy én is így bánnék veled?kezét állam alá tette és így kényszerített,hogy a szemébe nézzek.
nem válaszoltam csak aprót bólintottam.
-De buta vagy!simogatta meg arcomat
-Ez jól esett köszi.húztam el fejemet kezétől
-Nem mindenki olyan tuskó mint ő,meg látod!Engem majd úgy kell el küldened,de akkor sem fogok el menni.Be fogom neked bizonyítani,hogy nem minden idol egyforma.puszilt homlokon
-DooRi?nézett a szemembe
-Hmm?
-Adsz egy esélyt?
-Kapok egy ölelést?mosolyodtam el,fel húzott a fotelből és szorosan meg ölelt.
-Köszönöm!súgta a fülembe
-Kérlek ne játssz velem!szipogtam
-Nem fogok!úgy ölelt mintha el sem akarna engedni
Meglátjuk mi lesz belőle talán újra tudok,bízni és szerelembe esni~
