What the hell? Part1 [EXO-M~Kris]

-Mit is képzeltem majd pont engem fog észre venni nem?Hát nem!válaszoltam meg barátnőm helyett is a kérdésem
-Nem értem mi tetszik neked rajta,jó elismerem magas, szőke,barna szemű,DE egy bunkó!oktatott ki
-Nem tudom,de tuti,hogy ha egyedül van tök normális!ültünk le az ebédlőbe
-Túlságosan új vagy itt ahhoz,hogy már is vele kezdj,ne foglalkozz vele mint a többi lány és hidd el,hogy előbb vagy utóbb észre fog venni!javasolta
-Nem is olyan rossz ötlet!mosolyogtam majd bele kezdtünk az ebédünkbe.

Alig egy hónapja érkeztem ebbe a suliba,de már is ki szemeltem magamnak a suli legjobb srácát,ha nem vagyok félre informálva akkor Krisnek hívják,de sajnos elérthetetlen a srác~

Amint végeztünk az ebéddel siettünk a következő órára,nem lett volna jó el késni így szinte futó lépésben haladtunk,a barátnőm oly annyira sietett,hogy gyönyörűen le hagyott 1 emelettel.Épp a lépcső fordulóba voltam mikor,a fenekem a földön landolt a kezemben tartott mappa tartalma a földön terült el.Lassan fel néztem,hogy kibe ütköztem,egy nagyra nyílt számpárral találtam szembe magam,kész vége ennyi egy életre el vágtam magam nála,de nem adom meg neki azt,hogy be nyalok neki azt kapja vissza amit a többieknek ad!
-Bocs!pattantam fel és le poroltam magam,majd a lapjaimat szedtem fel a földről.
-Semmi gond,majd én!guggolt le mellém és segített összeszedni a lapokat.Mit ne mondjak meg lepett cselekedete.
-Köszi!álltam fel
-Amúgy Kris vagyok!nyújtott kezet
-________!bólintottam,kezemet nem nyújtottam ki neki.
-Igen tudom ki vagy!mérte körbe arcomat
-Remek,de én most megyek mert már így is el késtem,még egyszer bocsánat és köszönöm!rá mosolyogtam majd indultam is.
-_________ még látjuk egymást!szolt utánam
-Több mint valószínű,hisz egy suliba járunk.sebes léptekkel vettem a lépcső fokokat,majd a terem ajtón kopogtam.
-Áh _______ ha eddig nem jött már nem is kell be ülnie a következő órán találkozunk!szólt rám a tanár ahogy be léptem
-Nagyszerű!mentem is ki.Az utam a könyvtárba vezetett ha már egy órám lyukas volt.Legnagyobb meglepetésemre a szokásos asztalomnál Kris ült és valami könyvbe volt el mélyülve.Ezért halkan ki kerültem és a hátsó asztalokhoz mentem,le pakoltam és csak vártam,hogy teljen az idő.Fejemet le hajtottam a padra.
-________!szólt rám valaki erélyesen.
-Bocsánat,én csak vagyis lyukas órám van!pattantam fel,majd hajlongásba kezdtem
-Oké nyugi semmi baj!szólt hozzám,halkan Kris
-Te,hülye azt hittem a könyvtáros!estem neki
-Bocsi!ült le az asztalomhoz majd én is
-Az előbb még nagyon siettél arra az órára.nézett rám
-Ne,hogy azt hidd,hogy hazudtam,siettem is de mivel késtem ezért azt mondták,hogy majd legközelebb találkozunk.magyaráztam neki-De várjunk minek is magyarázkodom én neked?néztem rá
-Mindig ilyen sokat beszélsz?kuncogott
-Igen!rántottam vállat
-Érdekes leányzó vagy te!bökte meg a homlokom,majd fel állt és indulni készült
-Miért?kaptam utána
-Ma este gyere erre a címre lesz egy buli,ott el mondom.közelebb húzott magához és egy cetlit tett a far zsebembe,kicsit tovább tartotta ott a kezét mint kellet volna.
-Te perverz!löktem el magamtól
-Akkor este!kacsintott rám és ki is ment a helységből
Az eszem meg áll ettől a gyerektől,azt hiszi mindenkit meg kaphat hát barátom velem rosszul jártál mert nem dőlök be neked.Hagytam ennyiben a dolgot.Lassan el telt az iskola idő is és már mentünk is haza.Miközben haza sétáltunk el meséltem a barátnőmnek a történteket aki minden képen azt akarta,hogy menyek el a buliba.Az egyik felem el akart menni,hogy lássa Krist,de a másik felem meg azt mondta,hogy nem jó ötlet oda menni.
Még szerencse,hogy péntek este van így nyugodtan el mehetek,Krishez,de csak megyek köszönök meg kapom a válaszom és jövök is el onnét.A megadott címre mentem,de olyan sűrű csönd volt a környéken,hogy kezdtem azt hinni,hogy át vertek.A ház felé vettem az irány és csöngettem.
-Végre itt vagy!nyitott ajtót Kris
-Hol vannak a többiek?kérdeztem tőle
-Gyere be és meg tudod!mosolygott
~Ez kezd veszélyesebb lenni csak ő meg én ez így nagyon nem lesz jó!szólt bennem a vészharang
Beljebb mentem,le vettem a cipőm és a kabátom.Kris nem szólt  hozzám,kezemért nyúlt és a lépcsőn húzott maga után.A szoba ajtóba előre engedett,hogy én menyek be először,lassan be nyitottam és az állam a földön koppant a szobába; kellemesen meleg volt,gyertyafény és zene.
-Kris ez mi akar lenni?néztem körbe
-Csak azt akartam,hogy emlékezetes legyen az elő randink!ölelt meg hátulról.Az összes izmom össze rándult a hirtelen várt "támadástól".
-Milyen randi?súgtam halkan,majd felé fordultam
-Tudtam,hogy ha azt mondom,hogy randizni akarlak vinni akkor nem jönnél el velem,de hogy ha buliba hívlak akkor tuti meg jelensz!mosolygott
-Ebben igazad van és minden nagyon szép!néztem gyönyörű barna szemébe
-Sokat dolgoztam rajta!,na de gyere be rakom a filmet!húzott az ágyra
-Kris te mióta vagy ilyen kedves és romantikus?ültem törökülésbe az ágyra
-Mindig is ilyen voltam,csak ezt nem tudja senki rólam,szóval érezd magad meg tisztelve.monda pajkosan
-Értettem!tisztelegtem.
A film is el indult Kris is fel települt mellém az ágyra,egyik kezét a kezembe csúsztatta és össze kulcsolta ujjainkat.Jól esett apró cselekedete,tényleg más mint amikor a suliban van,én már akkor tudtam ezt mikor meg láttam...

Far away...Young love.[EXO-K Suho]

-______ szeretlek!mondta Suho a szemembe majd ajkait enyémre helyezte.

~Felébredtem~
*
*
Nagyon jó barátok vagyunk Suhoval kis korunk óta.De a barátságunk közel sem olyan mint régen én teljes szívemből szeretem őt.Ellentétben vele neki van barátnője akivel nagyon jól ki is jönnek.Ha mennek valahova általában engem is magukkal hívnak,én vagyok a gyertya tartó aminek nem nagyon örülök,de nem akarom meg bántani,hisz mindig nagyon kedves velem.A barátnője is egy nagyon aranyos lány.Ma is együtt mentünk le a partra.Ki szálltunk az autóból és a vízpartra mentünk ők előre mentek ölelkeztek,nevetgéltek,míg én a hátuk mögött le maradva kullogtam.Örültem neki,hogy SuHo boldog,de bántott nagyon is,hogy nem velem.
-_______ meg vagy?kiáltott hátra nekem
-Persze!válaszoltam mintha minden a legnagyobb rendben lenne.Ezzel a beszélgetésünk be is fejeződött.Lassan el telt a délután estére pedig egy kávézóba mentünk ahol egy fiú várt minket.
-_______ ő itt Kai,de mi most megyünk is jó szórakozást!mutatta be a fiút nekem SuHo barátnője majd el is hagyták a helyet.
-Ez most?kérdeztem tőlük,de választ nem kaptam
-Szia _______ vagyok!mosolyogva ültem le vele szembe.
-Ne haragudj,de tudod milyen Amy.mosolygott Kai
-Nem dehogy,csak meg lepett.az időt jól el beszélgettük.Életem első vak randiján is túl estem.Nem volt olyan szörnyű,de ha az ember valakit szeret akkor bárki más jöhet akkor sem fog változtatni az alap álláson.
*
*
Másnap egyedül sétáltam a kávézó felé,mikor olyat láttam amit nem akartam.Amy és Kai csókolóztak majd felém indultak!
-Ezt ne mond el Suhonak rendicsek?súgta a fülembe Amy majd a válaszom meg sem várva tovább mentek.Én sokkolva ott álltam és gondolkodtam.Ha el mondom Suhonak,akkor vége lesz a szerelmüknek,ha szerelmüknek vagy meg haragszik rám...De ha nem akkor meg hazugságban lesz boldog.Most mi tévő legyek?
Lassan baktattam Suho lakása felé,fel mentem.
-_______ jó,hogy jössz!húzott be a lakásba Suho-Ezt Amynek vettem szerinted tetszeni fog neki?adta a kezembe az ajándéknak szánt pulcsit
-Rettentő boldog lesz tőle!adtam vissza
-Valami baj van?nézett rám
-Nem is tudom,hogy kell közölni egy ilyet!vakartam meg a fejem
-Egyszerűen?!monda
-Hát legyen!Amy meg csal téged Kaival!jelentettem ki
-Ezt miből gondolod?nézett rám kíváncsian
-Láttam őket csókolózni.
-Ah ha és akkor most ezt higgyem is el igaz?lett közömbös
-Tudod,hogy nem hazudok neked!néztem rá
-______ nem kell nekem ilyeneket mondanod,szeretem Amyt és tudom,hogy nem csal meg,szóval most már mehetsz is!ahogy a szavak el hagyták a száját a szívem meg hasadt és könnyeim hulltak
-Rendben!töröltem le dühösen a könnyeimet-De ha mégis nekem lesz igazam mert nekem VAN igazam akkor ne hozzám gyere!Soha többet nem akarlak látni!fordítottam neki hátat és ki rohantam.
A hazáig vezető utat végig sírtam nem hittem volna,hogy Suho nem fog hinni nekem...

 

Már egy hét el telt mióta Suhonál jártam,azóta nem is keresett és én sem kerestem őt.A kedvenc kávézómba mentem.Épp a pultnál álltam mikor egy letört és fájdalommal teli arcú Suho lépett be a kávézó ajtón.Tekintetünk össze találkozott,fejemet egyből el kaptam róla,rá mosolyogtam a pultosra és halkan mondtam neki,hogy siessen.Így is tett oda adta a kávémat és már indultam is volna ki.

-_______ beszélhetnénk?fogta meg a csuklom Suho

-Szerintem nem vagy arra kíváncsi,hogy én meg mondtam!rá mosolyogtam és ott hagytam,fájt így látom,de nagyon meg bántott így nem csak a barátnőjét hanem a barátját is el vesztette.Ezt a napot a lófrálásnak szántam,át sétáltam az egész várost majd fáradtan értem haza.Ám az ajtómban Suho várt.

-________ kérlek hallgass meg!vett észére

-Gyere be!nyitottam ki az ajtót

-Figyelj igazad volt Amy meg csalt.ismerte be

-Tudom,nem mondtam volna ilyet ha nem lett volna igaz.vettem le a cipőm és a kabátom és a konyhába indultam

-Kérlek ne haragudj,hogy nem hittem neked!húzott vissza Suho így csak pár centi távolság volt közünk

-Nem haragszom!mosolyogtam rá nem igazán őszintén

-Ismerlek és most viszont látom rajtad,hogy hazudsz!nézett a szemembe

-Dehogy ismersz te engem,sőt

-Ne mondj ilyet igen is nagyon jól ismerlek,tudom,mikor hazudsz,mikor van rossz kedved,tudom mikor bánt valami és tudom mikor vagy igazán boldog még azt is tudom mikor vagy szerelmes!az utolsó kijelentésére fel horkantam,ekkor kezét a derekam köré csúsztatta.-És azt is tudom,hogy most zavarba jöttél-mondta halkan

-Ez mind szép és jó,de szerintem menned kell!távolodtam volna el tőle

-El küldöd azt a az embert akit szeretsz?húzott közelebb

-Honnan tudod,hogy én téged szeretlek?néztem a szemébe

-Mert,ha nem szeretnél akkor nem próbáltál volna meg védeni a csalódástól!Annak ellenére,hogy nem téged öleltelek és nem a te szádat csókoltam annak ellenére TE engem szerettél és védtél.Én meg hülye voltam és nem hittem neked.Sajnálom!ölelt meg.Boldog voltam,hogy végre rá jött magától hogyan is érzek iránta,de félek,hogy most mi lesz ez után.

-Suho!toltam el magamtól

-Igen?nézett rám csillogó szemeivel

-Menned kellene!hajtottam le a fejem

-Nem hagyom magára azt a lányt aki a világon mindennél többet jelent nekem.kezét állam alá tette  így kényszerített arra,hogy a szemébe nézzek

-Szeretlek!monda őszintén és szavait csókkal pecsételte,lassan és érzékién falta ajkaimat habozás nélkül vissza csókoltam neki.Kicsit bántott,hogy ilyen események mellet jutottunk el idáig. Szívemről mintha láncok hullottak volna le,nem kell többet titkolnom,hogy igen is Én Őt Szeretem.