~Felébredtem~
*
*
Nagyon jó barátok vagyunk Suhoval kis korunk óta.De a barátságunk közel sem olyan mint régen én teljes szívemből szeretem őt.Ellentétben vele neki van barátnője akivel nagyon jól ki is jönnek.Ha mennek valahova általában engem is magukkal hívnak,én vagyok a gyertya tartó aminek nem nagyon örülök,de nem akarom meg bántani,hisz mindig nagyon kedves velem.A barátnője is egy nagyon aranyos lány.Ma is együtt mentünk le a partra.Ki szálltunk az autóból és a vízpartra mentünk ők előre mentek ölelkeztek,nevetgéltek,míg én a hátuk mögött le maradva kullogtam.Örültem neki,hogy SuHo boldog,de bántott nagyon is,hogy nem velem.
-_______ meg vagy?kiáltott hátra nekem
-Persze!válaszoltam mintha minden a legnagyobb rendben lenne.Ezzel a beszélgetésünk be is fejeződött.Lassan el telt a délután estére pedig egy kávézóba mentünk ahol egy fiú várt minket.
-_______ ő itt Kai,de mi most megyünk is jó szórakozást!mutatta be a fiút nekem SuHo barátnője majd el is hagyták a helyet.
-Ez most?kérdeztem tőlük,de választ nem kaptam
-Szia _______ vagyok!mosolyogva ültem le vele szembe.
-Ne haragudj,de tudod milyen Amy.mosolygott Kai
-Nem dehogy,csak meg lepett.az időt jól el beszélgettük.Életem első vak randiján is túl estem.Nem volt olyan szörnyű,de ha az ember valakit szeret akkor bárki más jöhet akkor sem fog változtatni az alap álláson.
*
*
Másnap egyedül sétáltam a kávézó felé,mikor olyat láttam amit nem akartam.Amy és Kai csókolóztak majd felém indultak!
-Ezt ne mond el Suhonak rendicsek?súgta a fülembe Amy majd a válaszom meg sem várva tovább mentek.Én sokkolva ott álltam és gondolkodtam.Ha el mondom Suhonak,akkor vége lesz a szerelmüknek,ha szerelmüknek vagy meg haragszik rám...De ha nem akkor meg hazugságban lesz boldog.Most mi tévő legyek?
Lassan baktattam Suho lakása felé,fel mentem.
-_______ jó,hogy jössz!húzott be a lakásba Suho-Ezt Amynek vettem szerinted tetszeni fog neki?adta a kezembe az ajándéknak szánt pulcsit
-Rettentő boldog lesz tőle!adtam vissza
-Valami baj van?nézett rám
-Nem is tudom,hogy kell közölni egy ilyet!vakartam meg a fejem
-Egyszerűen?!monda
-Hát legyen!Amy meg csal téged Kaival!jelentettem ki
-Ezt miből gondolod?nézett rám kíváncsian
-Láttam őket csókolózni.
-Ah ha és akkor most ezt higgyem is el igaz?lett közömbös
-Tudod,hogy nem hazudok neked!néztem rá
-______ nem kell nekem ilyeneket mondanod,szeretem Amyt és tudom,hogy nem csal meg,szóval most már mehetsz is!ahogy a szavak el hagyták a száját a szívem meg hasadt és könnyeim hulltak
-Rendben!töröltem le dühösen a könnyeimet-De ha mégis nekem lesz igazam mert nekem VAN igazam akkor ne hozzám gyere!Soha többet nem akarlak látni!fordítottam neki hátat és ki rohantam.
A hazáig vezető utat végig sírtam nem hittem volna,hogy Suho nem fog hinni nekem...
Már egy hét el telt mióta Suhonál jártam,azóta nem is keresett és én sem kerestem őt.A kedvenc kávézómba mentem.Épp a pultnál álltam mikor egy letört és fájdalommal teli arcú Suho lépett be a kávézó ajtón.Tekintetünk össze találkozott,fejemet egyből el kaptam róla,rá mosolyogtam a pultosra és halkan mondtam neki,hogy siessen.Így is tett oda adta a kávémat és már indultam is volna ki.
-_______ beszélhetnénk?fogta meg a csuklom Suho
-Szerintem nem vagy arra kíváncsi,hogy én meg mondtam!rá mosolyogtam és ott hagytam,fájt így látom,de nagyon meg bántott így nem csak a barátnőjét hanem a barátját is el vesztette.Ezt a napot a lófrálásnak szántam,át sétáltam az egész várost majd fáradtan értem haza.Ám az ajtómban Suho várt.
-________ kérlek hallgass meg!vett észére
-Gyere be!nyitottam ki az ajtót
-Figyelj igazad volt Amy meg csalt.ismerte be
-Tudom,nem mondtam volna ilyet ha nem lett volna igaz.vettem le a cipőm és a kabátom és a konyhába indultam
-Kérlek ne haragudj,hogy nem hittem neked!húzott vissza Suho így csak pár centi távolság volt közünk
-Nem haragszom!mosolyogtam rá nem igazán őszintén
-Ismerlek és most viszont látom rajtad,hogy hazudsz!nézett a szemembe
-Dehogy ismersz te engem,sőt
-Ne mondj ilyet igen is nagyon jól ismerlek,tudom,mikor hazudsz,mikor van rossz kedved,tudom mikor bánt valami és tudom mikor vagy igazán boldog még azt is tudom mikor vagy szerelmes!az utolsó kijelentésére fel horkantam,ekkor kezét a derekam köré csúsztatta.-És azt is tudom,hogy most zavarba jöttél-mondta halkan
-Ez mind szép és jó,de szerintem menned kell!távolodtam volna el tőle
-El küldöd azt a az embert akit szeretsz?húzott közelebb
-Honnan tudod,hogy én téged szeretlek?néztem a szemébe
-Mert,ha nem szeretnél akkor nem próbáltál volna meg védeni a csalódástól!Annak ellenére,hogy nem téged öleltelek és nem a te szádat csókoltam annak ellenére TE engem szerettél és védtél.Én meg hülye voltam és nem hittem neked.Sajnálom!ölelt meg.Boldog voltam,hogy végre rá jött magától hogyan is érzek iránta,de félek,hogy most mi lesz ez után.
-Suho!toltam el magamtól
-Igen?nézett rám csillogó szemeivel
-Menned kellene!hajtottam le a fejem
-Nem hagyom magára azt a lányt aki a világon mindennél többet jelent nekem.kezét állam alá tette így kényszerített arra,hogy a szemébe nézzek
-Szeretlek!monda őszintén és szavait csókkal pecsételte,lassan és érzékién falta ajkaimat habozás nélkül vissza csókoltam neki.Kicsit bántott,hogy ilyen események mellet jutottunk el idáig. Szívemről mintha láncok hullottak volna le,nem kell többet titkolnom,hogy igen is Én Őt Szeretem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése