Young love. . .[EXO - Kai]

Már öt éve annak,hogy el mentem Japánba tanulni,távolt a szüleimtől és távol a barátaimtól.Viszont most öt év után haza útoazom  egy hosszabb időre vagy lehet,hogy most már maradok is..Már a repülőn ülök és csak azt a pillanatot várom már,hogy anya gondoskodó karjaiba vethessem meg fáradt testemet és,hogy apa pusziáradatában úszahassak.Nem utolsó sorban annak is nagyon örülnék ha Jongin is ki jönne elém,mivel mielőtt el jöttem volna kis hazámból rendesen össze is vesztünk és az ő és az én büszkeségem eredménye,hogy öt éve egy szót sem beszéltünk.Igen Jongin kis korom óta a legjobb barátom ő volt az a fiú aki mindig vigyázott rám,figyelt,hogy ne keveredjek bajba,de ha meg is történt ő mindig ki húzott belőle.A barátságunk részemről akkor szakadt meg mikor a Szöul-i sulinkba mentünk az iskola legszebb lánya csatlakozott kettes kis fogatunkhoz.Jongint kézen ragadta és előre húzta igen távol tőlem.Ekkor olyan érzés kerített hatalmába mint még soha,féltékeny voltam...
De ez már mind régen volt,de ott kellet hagynom őt is és a múltamat is és építenem a jövőmet. 

A repülőgép le szállt,mi meg ki a repülőből.

Gyorsabbra vettem a lépéseimet mikor meg láttam az EunJi-s kis táblát anya kezében.A nyakukba ugrottam,rettentően örültem,hogy újra együtt a kis családunk.Az autóhoz mentünk és indultunk haza.Az autóban rá kérdeztem Jonginre,és válaszul annyit kaptam,hogy már rég nem beszéltek egymással,de még mindig ott lakik két házzal és 10lépésnyire tőlünk.Mit is vártam?Biztos nagyon elfoglalt...

Apa fel hajtott a garázs elé majd' segített fel vinni a szobámba a bőröndjeimet.Megnyugtató volt ide be lépni minden milimétere én voltam ennek a szobának és persze Jongin.Az ágy melletti kis kézlenyomatunk amit a 7.szülinapomon csináltunk titokba még mindig meg volt.A parafa táblán a közös képeink és rajzaink...

Szóltam anyáéknak,hogy le fekszem kicsit pihenni.

Át aludtam az egész délutánt,a konyhába támolyogtam egy cetli szemezett velem a pulton.Amin "Kicsim későn jövünk" felirat mosolygott.

-Akár csak régen.sóhajtottam.Most jönne az,hogy fel hívom Jongin-t és ő jönne meg menteni..de ehelyett a vendéglőből rendelt vacsival kell be érnem.Le heveredtem a tévé elé a kanapéra és enni kezdtem.El fogyasztottam a vacsorámat épp a konyhába voltam mikor kopogtak.

Úgy döntöttem nem nyitok ajtót,hisz a barátaim közül senki sem tudja,hogy meg jöttem,anyuéknak meg szokásuk el menni este.Szóval meg vártam míg abba marad és vissza ültem tévézni.Ekkor meg szólalt a telefon,lassan oda mentem és fel vettem

-Igen?szóltam bele

-Szia Kai vagyok.szólt bele egy fiatal mély hang nem tudtam el képzelni,hogy ki lehet ez a bizonyos Kai..

-Ő igen és miben segíthetek?szóltam bele

-Örülnék ha be engednél!mondta pajkosan

-Egy pillanat.le tettem a kagylót és az ajtóhoz mentem

Lassan a kilincsre tettem a kezem és le nyomtam majd' ajtót nyitottam.A levegő a tüdőmben meg állt,a szívem ezerszer gyorsabban vert.A boldogságtól visítozni tudtam volna,de türtőztetnem kellet magam.Jongin állt velem szembe,rettentő jól nézett ki,régen sem volt semmi, minden lányt meg tudott volna szerezni magának,de most szerintem meg sem kell szólalnia és mindenkit megkap.Mélázásomból egy kis kacaj billentett ki.

-A szádat csukd be és engedj be!mondta kedvesen  meg sem mukkantam csak kiljebb nyitottam az ajtót és ő bejött

-Mondhatom igen csak jóképű fiú lett belőled.zártam be az ajtót

-Te sem panaszkodhatsz!mosolygott rám

-És mi járatban?ültünk le a kanapéra

-Egy régi,régi barátom öt év után haza jön és hát nem a legjobb búcsuban volt részünk így gondoltam el jövök.

-Szóval már nem haragszol?néztem rá

-De,hogy sosem haragudtam rád,nem tudok rád haragudni hisz a legjobb barátom vagy.! ez most fájt,akkor barát.jegyeztem meg magamban

-Igaz.mosolyogtam halványan

-Ez nem volt valami őszinte mosoly.jegyezte meg

-Kérsz valamit inni?álltam fel

-EunJi sosem kellet ki szolgálnod tudom mi hol van.

-Oké,oké.ültem vissza

-És hogy állsz a fiúkkal?majd le estem a kanapéról minek kérdez ilyet

-Mármint?tettem a hülyét

-Ne legyél buta van most barátost?

-Nincs.mondtam elkeseredve Jonginra néztem az arcán megnyugvást és örömöt láttam

-És neked?Biztos vagyok benne,hogy bomolnak utánad a lányok.mosolyogtam

-Az lehet...de nincs senkim.mosolygott

-Ez nagyszerű!jött az ötlet

-Ezt inkább borzasztónak nevezném.vágott közbe

-Befejezhetem?néztem rá

-jah persze.

-Köszönöm,na akkor holnap kilencre gyere ide és el megyünk bulizni,keresünk neked valakit és nekem is mit szólsz?néztem rá ,nem nagyont tettszett neki az ötletem

-Jól van de

-Vagy talán a fiúkat szereted?kérdeztem rá nemes egyszerűséggel

-Hülye,dehogy is.nevetett

-Megnyugodtam.néztem rá

-De ami azt illeti,szeretek valakit és nem tudom,hogy mondjam el neki.hajtotta le a fejét

-Figyelj,ha szeretsz valakit állj elé mond el neki!mondom ezt én mosolyodtam el  

-És ha ő nem szeret?nézett rám

-Akkor ide jössz és ki panaszkodod magad nekem.Ha már témánál vagyunk én is szerelmes vagyok már az óvoda óta.mosolyogtam

-Ki az?kérdezett rá gyermeki kíváncsisággal

-Az egyenlőre legyen titok és te kibe?néztem rá

-Haha..majd ha te is el mondod én is!dugta ki a nyelvét

-Nem változtál semmit.böktem oldalba

-Mert te aztán rengeteget változtál.bökött vissza

-Amúgy ajánlom annak a fiúnak,hogy ne bántson meg mert megverem.ezen teli torokból el kezdtem nevetni bele gondoltam milyen lenne ha Jongin saját magát ütné

-Most mi van?lökött meg kicsit erősebben így a padló felé vettem az irányt,de Jongin pulcsiját el kaptam így magamra rántottam

-Ez van ha nem bírsz magaddal !nevettett én meg olyan zavarba voltam,hogy mukkani nem mertem

-Eunji?halkult el

-hmm?néztem barna íriszébe

-Hiányoztál!lehelte ajkaimra

-Te is nekem!a szánk közötti távolság lassan eggyenlő volt a nullával

Ekkor kattant a zár az ajtóban,mi olyan sebességgel pattantunk fel minha valami rosszban sántikáltunk volna.Anyuék itt alvásra invitálták Jongint aki örrömmel ment bele.Akár csak rágen...

-Te mos komolyan!néztem rá mikor el foglalta az ágyamat

-Te is ide férsz mutatott maga mellé.mosolyogva

-Na Jongin csusszanj arrébb.feküdtem mellé

-Amúgy miért nem Kainak hívsz?támaszkodott a könyökéra

-Mert én a Jongint ismerem nem Kai-t.néztem rá

-Ez olyan mintha két személyiségem lenne.kuncogott

-Lehet,hogy így van?néztem rá nevetve

-Ezzel azt akarod mondani,hogy skrizofén vagyok?nézett rám morcosan

-Mondhatjuk!nevettem már én is

-Na várj csak.olyan gyorsan történt Jongin a csípőmre ült és csikizni kezdett

-Jongin neeee...sípítoztam

-Mi?hogy még?folytatta,kapálózni kezdtem

Jongin le fogta a kezeim a fejem fölött,így igen csak közel került hozzám mélyen egymás szemébe néztünl.Ekkor mintha meg lát volna az idő körülöttünk.A levegőben érezni lehetett a zavardságot és a vágyat.

-Szeretlek!súgta Jongin.az ereimben a vér meg fagyott nem hittem el amit mondott

-Jongin én...

-Nem érdekel mit akarsz mondani,te montad,hogy álljak elé és mondjam el neki.Hát meg tettem.

-Elengetsz?néztem rá ő el elengedett de nem szált le rólam

Vettem egy nagy levegőt.Meg ragadtam Jongin pulcsiát és magamra húztam és meg csókoltam.Nem kellet sokat várnom mire észbe kapott és vissza csókolt. 

-Én is nagyon szeretlek!szakadtam el tőle

-Most csak hülyéskedsz ügye?hitetlenkedett

-Nem,nem hülyéskedek,de most aludj holnap mindent meg beszélünk.le löktem magamról óvatosan és hátat fordítottam neki.

-Legyen!oda bújt hozzám-Szeretlek!súgta a fülembe még utoljára és lassan álomba merültünk...