2009 Ősze!
Már fél éve,hogy itt vagyok élem a nagy városi életemet,szüleimtől távol egyedül vagyok .Erős lánynak tartom magam bár egy érzelmi roncs vagyok a hangulatom egyik percről a másikra változik,egyszer kedves vagyok és vidám máskor pedig faragatlan és rossz kedvű.
Ez a napom is úgy indult mint a többi morcos arcom vettem ma fel,mielőtt munkába mentem volna egy kis kávézót vettem célba a reggeli kévémért,véletlenül belé ütköztem az ajtóban,nem gondoltam volna,hogy egy szerencsétlen találkozásnak ez lesz a vége.
-Nem tudsz vigyázni?!kiabáltam rá és közben poroltam le magam
-Bocs és nem vagyok leprás!nyögte ki mogorván
-He?néztem rá
-Nem vagyok leprás!nézett rá a kezemre
-Ki tudja!rántottam meg a vállam majd be mentem a kávézóba
-Egy erős feketét!kértem ki magamnak a kávémat
-Ugyanezt!szólt egy hang mellőlem egyből oda kaptam tekintetem és megláttam Őt
-Köszönöm!vettem el a kávémat a pultostól majd fizettem és távoztam.Lassan szürcsölgettem forró kávémat a munkába vezető úton.Olyan érzés fogott el mint,ha követnének ezért automatikusan hátra néztem és megint megláttam Őt,Őt aki a kávézóba nekem jött.Nem voltam benne biztos,hogy engem követett lehet,hogy csak arra vezeti útja amerre engem.Elgondolkodtam -Próba *cseresznye!mondtam magamnak majd,le lassítottam lépéseimet ekkor mellém ért az idegen.
-Te mért követsz?förmedtem rá!
-Én csak erre sétálok!nézett rám
-Aha persze el is higgyem nem?mondtam cinikusan majd vissza vettem a közepes tempómat
-Na ne szaladj már!jött utánam,ekkor mellém ért
-Mégis mit akarsz?torpantam meg
-Csak normálisan bocsánatot akarok kérni!engedett el egy fél mosolyt
-Oké az már meg volt!én is olyan mosolyt küldtem neki mint ő nekem
-Akkor szia!tettem hozzá és meg indultam
-Amúgy JunHyung!kiáltott utánam nem szóltam semmit csak legyintettem hátra és tovább mentem...
2012.Nyara.
Teljesen meg változott az életem,boldogan éltem minden napjaimat a hangulat ingadozásaim elmúltak.Büszke és magabiztos nővé értem 3 év alatt sikeres üzlet kötőként tengettem minden napjaimat.Ma is a szokásos procedúrán estem át papír munka megbeszélés még több papír munka.Már délt ütött az óra mikor adtam magamnak egy kis szusszanást és elmentem kedvenc kávézómban.Épp az ajtót nyitottam mikor szinte úgy esett ki rám valaki.
-Omo jól vagy?néztem rá meglepetten
-Igen köszönöm!nézett rám az idegen
-Te-te...
-JunHyung!szakított félbe
-Leprás?!nevettem
-TE vagy az a lány!mosolyodott el
-SunHee!hajoltam meg
-Azta mindenét szépen meg változtál!nézett végig rajtam
-Köszönöm,te sem panaszkodhatsz!mosolyogtam
-Rá érsz?kérdezte
-Van egy szabad fél órám!válaszoltam
-Akkor igyunk meg egy kávét!biccentett a kávézóra
-De most jöttél .....
-Elfér még egy!mutatott a hasára
-Rendben!válaszoltam majd be mentünk a kávézóba,a 30percből 2 óra lett annyit beszélgettünk elmeséltük egymásnak életünk legjobb és legrosszabb dolgait olyan volt mintha ezer éve ismernénk egymást~
-Ajaj!néztem rá az órámra
-Valami baj van?kérdezte aggódva
-Mennem kell vissza dolgozni!keltem fel az asztaltól
-Vissza kísérlek!állt fel ő is majd fizettünk és el indultunk jól el beszélgettünk megint,már majdnem ott voltunk a cég előtt amikor Junhyung a kezét a kezembe csúsztatta és össze kulcsolta az újainkat ránéztem és el mosolyodtam!Így sétáltunk tovább kéz a kézben.
-Meg jöttünk!sóhajtottam
-Remélem találkozunk még!lépett közelebb
-Szeretnék!mosolyogtam erre a válasz csak az volt,hogy JunHyung még közelebb jött és az arcomra nyomott egy apró puszit.Meg illetődtem bele is pirultam a pusziba.
-Mikor végzel?nézett a szemembe
-Ha minden jól megy 7 re szabad vagyok!mosolyogtam
-Akkor 7re jövök!mondta majd még egy puszit nyomott az arcomra és el ment...
to be continued?
FOLYTIIIIT...PLÍÍÍÍÍÍÍZ *.*
VálaszTörlés