Már majdnem ki értél az épületből mikor csörgött a telefonod,ismeretlen szám hívott!
-Igen?szóltál be
-Szia Aron vagyok!szólt bele kedves hangon
-Oh tényleg?nem ismered meg hirtelen a hangját
-Igen Ren át adta az üzenetet!felelte
-Hova lettél?kérdezte
-El engedett a főnököm így haza indultam!felelted mi közbe ki értél az utcára és egy nagy tömeg fan állt veled szembe!Így nem is tudtál tovább menni.
-Mi is végeztünk hol vagy most?kérdezte izgatottan
-Most jöttem ki az épületből
-Várj meg mindjárt ott vagyok!hadarta
-De ne elől gyere mert itt tolonganak a fanjaitok!tájékoztattad a helyzetről
-Rendben akkor gyere vissza és gyere a hátsó kijárathoz!felelte majd le rakta a telefont esélyed nem volt válaszolni
Vissza fordultál és vissza mentél az épületbe a hátsó ki járathoz Aron már ott várt téged!
-És most mi lesz?Nem tudunk ki menni sem...mondtad kicsit aggódva
-Ne aggódj!lépett oda hozzád majd meg fogta a kezed és futni kezdett húzott magával
-Yá mégis hova megyünk??kiabáltál neki mi közbe futottatok
-Majd meg látod!nézett vissza rád
Kis futás után meg is érkeztetek egy ajtóhoz aminek az ajtaján az volt írva,hogy személyzeti iroda,majd Aron be ment és húzott magával.A szoba szép,de kicsit sötét,ennek ellenére tiszta és rendezett ,egy íróasztal volt ott és egy kanapé semmi más.
-Következő lépés?kérdezted fújtatva és le huppantál a kanapéra
-A következő az lesz,hogy itt leszünk és el szórakoztatjuk egymást!vigyorgott kajánul majd az öledbe ült veled szembe.
-De...
Kezdtél volna az ellenkezésbe de félbe szakított,a puha száját a szádra tapasztotta és be nyomult a nyelvével a szádba,nem ellenkeztél engedted,hogy a nyelvetek játszanak egymással,Aron keze el indult és egy hirtelen mozdulattal magára húzott és el feküdt a kanapén,csak azt vetted észre,hogy te vagy felette és vadul csókolóztok.De fel eszméltél a mámoros pillanatból és ki pattantak a szemeid,és le fel pattantál róla!
-Ezt nem szabad!néztél rá,
-Mért ne lenne szabad? Te is tetszel nekem én is neked! Mi ebben a baj?fel kelt a kanapéról és lépett ismét közel hozzád
-Az oké,de nem szeretném így kezdeni a dolgokat nem is ismerlek még annyira!néztél a szemébe és nyomtál egy puszit az arcára,és ki mentél az ajtón Aront ott hagytad a szobában esélyt nem adva neki a válasz adásra,majd az épületet is el hagytad....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése