Lassan haza értem,dolgaimat le dobtam az ágyamra majd a CDmért nyúltam.Lassan nyitottam ki a tokot,egy kis cetli eset ki belőle a földre.Fel vettem a kis papírt és nem hittem a szememnek,a cetlin "Remélem a telefonod be van kapcsolva.Donghae!"ez volt le írva.Egyből kattogni kezdett az agyam,honnan tudja a számom?Biztos mondott valamit a lökött lánynak és ki kotyogta a számom...Nagyszerű most tűkön ülhetek,hogy fel hív-e.De jobb lesz ha nem élem bele magam semmibe hisz igen el foglalt emberről beszélünk kinek aludni is alig van ideje nem,hogy fanokat hívogatni.A papírkát vissza tetettem,be zártam a CD-tokot és a polcra raktam. Egész délután görcsöltem és a telefonomat szorongattam várva a nagy hívást,de nem jött.Épp a fürdőben engedtem a kádba a fürdő vizet mikor meg csörrent a készülék.Amilyen gyorsan csak tudtam csak rohantam érte,csalódásomra a barátnőm volt az.
-Szia!mondtam unottan
-Jó estét,nincs kedved sétálni egyet?kérdezte csilingelő hangon
-Had gondolkodjam!Nincs!mondtam
-Ne már,kérek fél óra a parkba LÉCCI!!!!nyavalygott
-Be fejezted?kérdeztem
-Ha jössz akkor be fejezem ha nem akkor folytatom.fenyegetett
-30perc és már megy!válaszoltam
-Oké!tette le.El zártam a vizet,kicsit össze szedtem magam és indultam is a meg beszélt parkba.
5perc alatt ott is voltam de ez a lány sehol,kezdtem aggódni hisz sötétedett.Beljebb mentem a parkba a szokásos padunkra,de ott már ült valaki így tovább mentem.
-_________?kérdezte egy igen ismerős hang
-Igen?fordultam hátra
-Meg sem ismersz?kérdezte,fel állt és közelebb jött hozzám
-Donghae?!vágtam rá
-Örülök,hogy itt vagy!mondta kedvesen
-Én is örülök,hogy te itt vagy de nekem találkám van a..
-Velem!szakított félbe
-Tessék?néztem rá nagy szemekkel
-Én mondtam a barátnődnek,délután,hogy este hívjon ide!mosolygott elégedettem
-Már minden tiszta!meg világosodtam
-Akkor,nem bánod,hogy az estédet rám kell pazarolnod?kérdezte
-Nem,nem bánom,de szerintem ez nem a legjobb ötlet!húztam a számat
-Miért?kérdezte
-Ezt te sem gondoltad komolya ügye?kérdeztem vissza
-DE határozottan komolyan gondolom!lépett egy lépést közelebb
-Mi lesz ha valaki meg lát,hogy egy fannal flangálsz este?kezdtem zavarba jönni a közelségétől
-Senki nem tudja,hogy fan vagy!gyönyörű keze az arcomat végig simította
-De..
-Sssh!szólt rám halkan-Van egy ötletem itt maradunk a parkba,itt sötétebb is van és így nem lát meg minket senki!javasolta
-Legyen!bólintottam
-Nagyszerű akkor gyere üljünk le!el kapta a kezem és a padra húzott maga mellé
-És most?kérdeztem
-Beszélgetni fogunk,szeretnék több mindent meg tudni rólad!nézett rám kíváncsian
-Ez érdekes lesz!vakartam meg a fejem zavartan
Bele kezdtem a mesélésbe,sok mindent el mondtam magamról ő is mesélt dolgokat amit egy átlag fank nem is tudhat,olyan érzésem volt mint,ha egy belsőséges interjún lennék vele annyi különbséggel,hogy most én voltam a fő téma.
-És az utolsó kérdésem!Miért szeretsz engem?tette fel a kérdést
-Szeretetre méltó ember vagy,aranyos vagy az emberekkel,gondoskodó és rettentő barátságos,igaz néha hisztis vagy,de ki nem,szeretem a szemedet a mosolyodat,a reggeli képeken az álmos fejedet avagy nyűgös fejedet,imádom,hogy imádsz a színpadon lenni és akkor vagy igazán felszabadult mikor énekelhetsz,viszont nem szeretem mikor túl hajtod magad nem szeretem látni mikor szomorú vagy...
-Köszönöm elég lesz!látszott rajt,hogy zavarba tudtam hozni
-Oh..a nagy Donghae zavarba jött!kuncogtam
-Tudod,sok ember a külsőnél meg is áll és aki mögötte van ember azt nehezen veszik észre,de te örülök,hogy teljesen más vagy.meg fogta a kezem
-Ami a külsődet illeti szerintem vagyis számomra tökéletes!éreztem,hogy túl sokat mondtam
-Köszönöm!nevetett zavartan -Egy utolsó kérdésem még lehet?
-Ühhüm!néztem rá
-Miért nem hívsz Oppának?kérdezte
-Nekem jobban tetszik,hogy Donghae!mosolyogtam
-Ez nem a válasz!kezdett durcás lenni
-Ne hisztizz!Mert gondolj bele,ha egy eseményre mentek ahol rengetek meg 1 fan van és ők mind azt ordítják,hogy Oppa akkor fogalmad sem lehet,hogy ki volt az ügye,és ha én vagyok az az 1 és azt kiabálom,hogy Donghae akkor csak oda nézel rám nem?Meg szerintem az sokkal személyesebb ha a neveden szólítalak!magyaráztam
-Na ezt sem hallottam még!
-Úgy látom sok mindent tanultál ma,de a mi óra lassan véget ér,a tanítónak alvásra van szüksége!mondtam komolyan
-Akkor menyünk!állt fel ezzel engem is maga után húzott
-Donghae a kezem..néztem le a kezünkre
-Nem akarom el engedni!vágta rá
-De muszáj!néztem rá
-Akkor....Közelebb jött egy lépést
-Donghae....még egyet
-Zavar...és az ajka az enyémre nyomta,de csak egy pillanatig tartott..hozol.nyögtem ki
-Holnap ugyanitt!meg ölelt és el ment,én is haza indultam.Alig bírtam fel fogni mi is történt....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése