You're my endless love.Part5(Suju-Donghae)

-Menjünk be!szakadtam el tőle,fel vette a dobozt a lépcsőről és indult utánam.

-Érezd otthon magad!invitáltam beljebb

-Szép lakás!dicsérte meg hajlékom

-Köszönöm,azt meg kapom?néztem a dobozra

-Nekem adtad!vágta rá

-Akkor tartsd meg!fordítottam neki hátat és le ültem a kanapéra,Donghae nem jött utánam hátra néztem egy idő után és már nem volt ott,a szobám felé vettem az irányt.

-Te mégis mit csinálsz?nevettem el magam

-Kirakom a képeket,hogy mindig lássalak!fordult felém a válasz erejéig

-Lökött vagy,segítek!így ki raktuk az összes képét a falra és a polcokra meg az író asztalra.

-Tökéletes!húzta ki magát büszkén

-Tényleg jobb az elrendezés mint volt!helyeseltem

-És még egy nekem!észre se vettem,hogy elő vette a telefonját és le fényképezett 

-Te,töröld ki!!!kiabáltam rá játékosan

-Nem!ki futott a nappaliba

-Donghae légyszíves töröld ki!ültem le a kanapéra

-Abban az esetben törlöm ki ha csinálunk egy közös képet!ült le mellém

-Legyen!bólintottam.Fel emelete a kezét,hogy bújjak oda hozzá,rá néztem és ő is rám,majd csak azt vettem észre,hogy puha párnái az ajkamat érinti.

-És kész!ujjongott

-Te mekkora csaló vagy!néztem rá sunyin,-Az elsőt töröld ki!

-Nem!vágta rá

-Menekülj!álltam fel.Donghae be futott a hálóba,utána mentem de a szobába nem láttam sehol,elbújt!

-Donghae érzem az  illatod nem menekülsz!kuncogtam

-Óh tényleg?!hirtelen elkapott hátulról és az ágyon landoltunk.Egymás szemébe néztünk,el vesztem gyönyörű íriszében.

-Gyönyörű vagy!mondta aranyosan,nem válaszoltam csak oda bújtam hozzá és azt kívántam,hogy ez a pillanat soha,de soha ne érjen véget!Magamba szívtam férfias illatát,közben a hátát cirógattam míg ő hol a hajamat és a hátamat simogatta.

-_________?!törte meg a csendet

-Hmm?dünnyögtem

-Lehet,hogy túl hamar mondom...de úgy érzem ki kell mondanom!magyarázta

-Baj van?még mindig nem szakadtam el tőle

-A világon minden a legnagyobb rendben van!Rám nézel?.fel emeletem a fejem és egyenesen a szemébe néztem

-Szeretlek!mondta ki majd nyomott a számra egy puszit.

Le sokkoltam,ezt ő sem gondolhatja komolyan,alig ismer pár napja,és már szerelmes,szerintem ez csak fel lángolás nála.

-Félek!jegyeztem meg halkan 

-Mitől?nézett rám kíváncsian

-Attól,hogy csak fel lángolás és egy hónap alatt le is tudod,félek,hogy elveszítelek,pedig meg sem kaptalak,félek,hogy csak azért mondod ezt most,mert félsz,hogy el kotyogóm az eddig történteket,félek mert szeretlek!könnyek gyűltek a szemembe

-Nem kel félned semmitől egyetlen egy ami számít!törölte le arcomról a legördülő könnyemet

-Mi?szipogtam

-Az,hogy szeretlek és az hogy te szeretsz engem!húzott magához szorosan,mint aki soha többet nem lenne hajlandó el engedni.

-Amúgy... szakadtam el tőle -Honnan tudod,hogy hol lakok?néztem rá 

-Nagyi el mondta,és azt is mondta,hogy békítselek meg és szeresselek,ja és az is hozzá tette,hogy vegyelek feleségül mert szeretne a gyerekeinkkel játszani!teljes bele éléssel mesélte

-Jól el tervezte a jövőnket a néni!mosolyogtam

-Ő mindig előre tervez és általában be jönnek neki a dolgok!kacsintott

-Akkor bajban vagyok!mondtam nevetve

-Az biztos!gyűrt maga alá